Így telt az ESC Alumni első eseménye
Szeptember 28-án rendezték meg az ESC Alumni első találkozóját. Az ESC Alumni egy volt (ESC) önkéntesekből álló csoport, akik hazatérve azt tapasztalták, hogy mikor önkéntes élményeikről mesélnek barátaiknak, ismerőseiknek, senki nem érti igazán, hogy milyen meghatározóak ezek a hónapok, hetek és hogy milyen itthon feldolgozni ezeket az emlékeket.
Így jött az ESC Alumni ötlete, egy társaságé, amely esélyt ad a találkozásra, élmény megosztásra és feldolgozásra, de mindenek előtt egy jó kis közösség összekovácsolására.
Az első találkozón ezek fényében főleg az ismerkedésre és élménymegosztásra került a hangsúly.
Voltak bemutatkozós játékok, amiknél megtudhattad ki hol volt önkénteskedni, majd a későbbi programok során mélyebben is volt lehetőség elbeszélgetni.
Ha kíváncsi vagy, hogy milyen egy nemzetközi önkéntes tábor, kattints ide!
Tudj meg többet az ESC-ről, azaz a European Solidarity Corps-ról!
Személyes benyomás
Most had osszam meg veletek személyes tapasztalataimat! (-Cicelle, a szerző)
Idén nyáron másodjára voltam rövidtávú, csoportos önkéntes, azaz két hetes önkéntes táborban vettem részt. A Spanyolországban eltöltött hetek nagyon meghatározóak voltak, rengeteg új barátot szereztem és ismét lehetőségem volt megtapasztalni, milyen egy nemzetközi közösség tagjának lenni vagy egy közös célért együtt dolgozni addig ismeretlen emberekkel. Ugyanakkor, hazatérve egy ilyen intenzív élmény után kissé elveszettnek érezheti magát az ember, főleg ha rögtön kezdődik mondjuk a suli, egyetem. Így kíváncsian és izgatottan vártam, milyen lesz majd hasonló tapasztalatokat megélt fiatalokkal találkozni.
Úgy mentem oda, hogy nem ismertem senkit, kicsit tartottam is emiatt az eseménytől. Szinte 5 perce sem álldogáltam egyedül a beszélgető, bemutatkozó csoportok között, máris odajött hozzám valaki beszélgetni. Ez jellemző a hazatért önkéntesekre: nyitottak, kedvesek, szeretik a társaságot és érdeklődőek mások felé, miközben nagyon izgalmas és szórakoztató storyjaik vannak. Nagyon élveztem hogy bárkit kérdeztem a társaságból olyan érdekes élményeket, történeteket osztott meg velem, melyeket ritkán hall az ember. De a pozitív emlékeken kívül tudtunk beszélni nehézségeinkről is, a kis csoportos reflexió erre is adott alkalmat, ahol célzott kérdések segítették ezt a megosztást.
A sok beszélgetés közben éhen sem maradtunk, rengeteg finomság várt minket az asztalokon a Kőleves Vendéglőben.
A délután tehát úgy eltelt, hogy szinte észre sem vettem. Rengeteg érdekes emberrel találkoztam, izgalmas, inspiráló történeteket és terveket hallottam, miközben megtudtam sok dolgot a hosszú távú önkéntesség technikai oldaláról is, ami hasznos volt, hiszen én is régebb óta tervezem, hogy kipróbálom majd. Örülök, hogy egy ilyen inspiráló közösség tagja lehetek!
