2026 nyarán második alkalommal szerveztük meg saját nyári gyerektáborunkat Szécsényben, az Egyesek Ifiházban. Két héten keresztül vártuk az 1–6. osztályos helyi gyerekeket, hogy együtt játsszunk, alkossunk, mozogjunk, új dolgokat tanuljunk és egy kicsit felfedezzük a világot.
A tábor különlegességét idén is az adta, hogy 15 külföldi önkéntes fiatal is csatlakozott hozzánk. A gyerekek számára így egy hétre szó szerint megnyílt a világ: olyan emberekkel találkozhattak, akik más országokból, más kultúrákból érkeztek, más nyelveket beszéltek, mégis néhány játék, egy mosoly vagy egy labda segítségével nagyon hamar megtalálták egymással a közös hangot.
A hét elején még voltak olyan gyerekek, akik inkább a háttérből figyelték, mi történik körülöttük. Óvatosabban kapcsolódtak be a programokba, és az új emberekhez is több időre volt szükségük. Azonban ahogy teltek a napok, egyre több apró változást lehetett észrevenni.
Azok a gyerekek, akik az első napokban még inkább csak figyelték a többieket, később már bekapcsolódtak a játékokba. Egyre bátrabban kérdeztek az önkéntesektől, próbáltak velük beszélgetni, és akkor sem adták fel, ha nem tudtak minden angol szót.
Nem kellett tökéletesen beszélni ahhoz, hogy megértsék egymást. Egy-egy szó, mutogatás, nevetés vagy közös játék sokszor többet ért minden nyelvtudásnál.
Közben ők is tanítottak. Az önkéntesekkel együtt színeket tanultak olaszul, majd cserébe ők próbálták megtanítani nekik magyarul a hét napjait. A gyerekek sokat kérdeztek: kíváncsiak voltak az önkéntesek országaira, nyelvére és életére. A távolról érkezett fiatalok pedig néhány nap alatt ismerős arcokká, játékostársakká és sokak számára új barátokká váltak.
Ebben különösen fontos szerepe volt a helyi ifjúságsegítőknek, akik végig jelen voltak mellettük. Nemcsak a programokat segítették, hanem figyeltek arra is, hogy minden gyerek megtalálja a helyét, legyen kihez odafordulnia, és segítséget kapjon, ha szüksége van rá.
Egy gyermek ezt nagyon egyszerűen, mégis sokatmondóan fogalmazta meg: „Janka és Vera néni mindig figyeltek rám.”
Egy másik pillanatban pedig, amikor egy gyermek beütötte a kezét, számára természetes volt, hogy van kihez fordulnia:„Janka néni segített, amikor beütöttem a kezem.”
Ezek elsőre talán csak apró mondatok. Mégis jól megmutatják, mit jelenthet egy gyermek számára, ha egy közösségben van egy felnőtt, aki észreveszi, ha segítségre van szüksége, meghallgatja a kérdéseit, vagy egyszerűen csak ott van mellette.
A gyerekek számára természetesen a játék és a közös élmények is ugyanolyan fontosak voltak. A kedvenceik között szerepelt a sport, a kézilabda, a tornázás és a táskafestés. A játékos feladatok közül az egyik gyermek külön kiemelte: „Tetszett Vera néni kiabálós feladata.”
Egy-egy ilyen mondat mögött azonban egy egész hét élménye van: a közös nevetések, a mozgás, az új játékok, a próbálkozások és azok a pillanatok, amikor valaki egyszerűen elfelejti, hogy néhány nappal korábban még alig mert bekapcsolódni.
A hét végére a gyerekek nemcsak új programokat próbáltak ki és új dolgokat tanultak. Új embereket ismertek meg, találkoztak más kultúrákkal, és megtapasztalták, hogy akkor is lehet kapcsolódni egymáshoz, ha nem ugyanazt a nyelvet beszéljük.
Számunkra pedig a tábor ismét megmutatta, milyen fontos szerepe van az ifjúságsegítőknek egy ilyen közösségben. Az ő munkájuk sokszor nem egyetlen látványos pillanatban mérhető. Inkább azokban az apró helyzetekben jelenik meg, amikor valaki még nem mer bekapcsolódni, és kap egy kis bátorítást. Amikor egy gyermek kérdez, és valaki türelmesen válaszol. Amikor valaki megsérül, megijed vagy bizonytalan, és tudja, hogy van kihez fordulnia.
Egy hét alatt talán nem lehet mindent megváltoztatni. De lehet olyan élményeket adni, amelyekből a gyerekek hazavisznek egy új szót, egy új játékot, egy új barátságot vagy egyszerűen azt az érzést, hogy jó volt valahová tartozni. És néha már ez is nagyon sokat jelent.
Köszönjük a MagNet Bank KAP programjának a támogatást, amivel hozzájárultak a tábor létrejöttéhez.
