Miért is érdemes önkénteskedni, amikor huszonéves, vidéki fiatal vagy? Ha már eszedbe jutott a gondolat, hogy utána is nézz annak, hogy milyen programokon illetve szervezeteken keresztül tudnád kipróbálni magad ebben a témakörben, már valószínűleg benned van az a volontőr tulajdonság, ami nélkülözhetetlen egy ilyen tevékenységen való részvételhez. Az tapasztalataim azt mutatják, hogy rosszindulatú emberrel egy workcampben nem fogsz találkozni. No, de miért most? Az önkéntesség definíciója szerint egy olyan saját, szabad elhatározásból történő cselekvés, mely mások javát szolgálja. Életünk elején miért is ne akarnánk MI MAGUNK (tehát nem szüleink vagy épp gimnáziumi tanáraink kívánságára) valami olyat tenni, ami embertársainkon segít? Egy olyan világban élünk, ahol az énközpontúság csorog minden második hirdetőtábláról vagy közösségi médiás posztból. Merj más lenni! Merj változást hozni!
A nemzetközi csapat a németországi Enkenbach településen gyűlt össze, ahol egy mezítlábas parkot újítottunk fel, illetve egy óvoda kerítését festettük színesre. A pojekt célja nem valami világmegváltó, globális csinnadratta volt. Csupán a lokális kisközösség életét tettük egy szemernyit szebbé. Emellett a miénk is jobbá vállt. Már rengeteg tábort, csoportfoglalkozást és rendezvényt megjártam, de még egyszer sem volt szerencsém egy olyan társasághoz, ami ennyire magával ragadott volna. A csoportdinamika központjában nem egy hasonló cél vagy hobbi áll, hanem egy közel azonos életfelfogás, melyet a kulturális és személyes tapasztalatokból fakadó különbségek tesznek izgalmassá. A kultúránkat egyébként a nemzeti ételeink megfőzésével osztottuk meg egymással.
Eleinte féltem is attól, hogy nem fogom megtalálni a közös hangot a csapattársaimmal. Gondolhatnátok, hogy én csak a néhány szerencsés egyike vagyok, de nem így van. A már több tábort is megjárt barátaim elmondták, hogy az ilyen típusú táborokra mindig ez jellemző. A szervezet, aki támogatta a tábort, az ijgd, figyel arra, hogy senki se érezze magát kívülállónak. Minden táborukban két vezető irányítja a dolgokat. Rájuk ne úgy gondoljatok, mint két vaskalapos főnökre, hanem mint két csupaszív segítőre. Például az egyikük eszelte ki, hogy nézzük meg a csillaghullást. Szinte minden délutánra kitaláltunk valamiféle programot. Nyilván ez minden táborban más és más lesz, a lehetőségekhez mérten, de szeretném, hogy tudd, hogy ezek nem ráerőltetett, kissé értelmetlen, az idő elütésére szolgáló cselekedetek sora. A csapat közösen dönt, sőt, semmi sem kötelező. A vezetők koordinálnak és nem parancsolnak.
A fiatalság a tapasztalatszerzés ideje. Minél többször vágsz bele valami újba, minél többször lépsz ki a komfortzónádból annál többet tudsz majd te is adni a világnak. Erre a nemzetközi önkénteskedés tökéletes alkalom; és ha végül nem próbálod ki magad ebben a világban, kísérletezz olyan dolgokkal, melyek újak számodra, melyek kihívást jelentenek. A korlátaidat le lehet rombolni. Ebben különösen segít az, ha társaságban próbálsz átlépni a határaidon. Hidd el, ha valahol, egy ilyen táborban lesz olyan ember, aki kezedbe nyom egy képzeletbeli kalapácsot, és segít lerombolni ama bizonyos falakat.
