Olajos Emese Hajnalka vagyok, 21 éves. Dombóváron élek és még tanulok. Korábban is dolgoztam már önkéntes projektekben a szülővárosomban, Nyíregyházán. Mióta elköltöztem, kíváncsian keresgéltem, milyen lehetőségeim vannak, miben vehetnék részt. A European Solidarity Corps oldalán találtam rá az Egyesek felhívására és rögtön jelentkeztem.
A csapat és a projekt
A programot a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezte, a lyukóvölgyi Máltanodában, ahol 18 napot töltöttem el, kilenc másik önkéntessel. Összesen tízen voltunk önkéntesek, 18-28 éves korig, különböző országokból, például Azerbajdzsánból, Csehországból, Grúziából, Görögországból, Japánból, Spanyolországból. A szállásunk a Martin Luther King Kollégiumban volt, ami a tanév ideje alatt hátrányos helyzetű fiataloknak nyújtott diákszállás. Itt négy és két személyes szobákban aludtunk, emeletes ágyakon.
A feladatunk az volt, hogy a napközis táborba érkező 6-14 éves korú gyerekeknek programokat és
játékokat találjunk ki és vezessünk le. Az első hétvégén közösen megszerveztük, hogy kik, milyen témákat dolgoznának fel és mutatnának be szívesen a gyerekeknek. Összesen négy témát (pszichológus szakma, divattervező szakma, mentális egészség és fizikai egészség) mutattunk be a gyerekeknek játékokon keresztül, valamint minden önkéntes tartott egy rövid bemutatót a saját
országáról. Reggel 9-kor érkeztek meg a gyerekek és a napot egy tíz perces tánccal kezdtük, aztán mindenki választhatott, hogy kihez és milyen sport tevékenységhez szeretne csatlakozni. Tízórai után pedig egy rövid prezentáció után jöttek a játékok, amik a témához kapcsolódtak. Az elfoglaltság alatt mindig volt két önkéntes, akik gyógynövényt szedett vagy rózsafüzért készítettek, amit a közösség egy adomány után ad ajándékba. Végül a nap az ebéddel zárult és a gyerekek hazamentek. Valamint a hétvégén szervezett családi napon is besegítettünk, játékokkal, kreatív foglalkozásokkal.
Kihívások
Voltak helyzetek amikor a kreativitásunk extrán jól jött. Főleg mikor szembesültünk a problémával, hogy a csoportban csak én beszélek magyarul, és ezért én lettem az összekötő a tábori dolgozók, gyerekek és a külföldi önkéntesek között. Személyesen nekem ez nagy kihívás volt, hogy mindenkivel kapcsolatban kellett lennem a projekt során.
A másik helyzet, ami váratlanuk ért bennünket amikor az első héten lebetegedtem és két napot a szálláson töltöttem. Ekkor döntöttünk úgy, hogy változtatunk a programunk tervén és úgy készültek fel a többiek, hogy bemutatják a saját országaikat és annak szokásait a gyerekeknek.
Élmények
Rengeteg dolgot éltünk át együtt amire szívesen emlékszem vissza. A közös főzés és vacsora alkalmával megismerkedünk a grúz konyhaművészet különlegességeivel. A reggeli közös táncok során, kipróbálhattam kedves görög önkéntes barátnőm jóvoltából, a görög tradicionális néptáncot, a szirtakit. Valamint a lyukóvölgyi gyerekek megmutatták a roma néptáncot, aminek lépéseit szívesen ismételtük utánuk. Felejthetetlen késő estébe nyúló beszélgetések során a csapattagokkal megosztottuk saját nyelvünk kifejezéseit, nemzetiségünk szokásait és viselkedési sajátosságait. Ezek a beszélgetések még közelebb hoztak minket egymáshoz. És a legnagyobb meglepetésemre a születésnapomon a többiek egy isteni tortával köszöntöttek fel.
Fejlődés és közösség
A program alatt gyakran tartottunk visszajelző beszélgetéseket, ami sokban segítette az együttélést és a közös munkát. Ezeken az alkalmakon mindent részletesen átbeszéltük; hogy ki hogyan érzi magát, milyen észrevételei vannak, szerinte min kellene változtatni. Így könnyű volt olyan új szabályokat felállítanunk, ami a közösség és az egyén javát is szolgálta.
A sok élményen kívül rengeteg tapasztalattal is gazdagodtam. Sokkal magabiztosabb lettem, nem csak az angol tudásomban, hanem a szervezőkészségemben is. Valamint megerősített a döntésebben, hogy a későbbiekben is szeretnék gyerekekkel foglalkozni, és a felsőfokú tanulmányaimat ebbe az irányba kezdjem el.
Miért próbáld ki te is?
Ez volt az első workcampem, de magabiztosan mondhatom, hogy nem az utolsó. Életre szóló élményeket szereztem és új barátokat ismertem meg. Közösen minden sokkal egyszerűbben ment és minden nap vidáman telt. Látni a gyerekek izgatottságát és vidámságát a legfáradtabb pillanatunkban is bebizonyította, hogy megéri.
Ha bizonytalan vagy a jelentkezésben, azt tanácsolom, hogy elsőnek próbálj ki egy magyarországi programot. Sokat segíthet, ha ismerős környezetben vagy, nem idegen számodra a nyelv vagy a szokások. Így nem fogod magad olyan elveszettnek érezni. És végül, de nem utolsó sorban, értéket teremthetsz és láthatod, hogy a munka, amit végzel fontos.
