A nevem Audrey Devina Setiawan, 24 éves vagyok, és Indonéziából származom. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetemen végzem szociális munka mesterszakos tanulmányaimat Magyarországon.
Az önkéntesség mindig is fontos része volt az életemnek. Korábban Indonéziában és Dél-Koreában is részt vettem projektekben, és amikor Európába érkeztem, tudtam, hogy szeretném továbbra is szolgálni a közösséget, miközben új nemzetközi tapasztalatokat szerzek. Legnagyobb motivációm, hogy örömet vigyek a gyerekek és az idősek életébe – legyen szó társaságról, érzelmi támogatásról vagy egyszerűen a képességeim megosztásáról jóllétük érdekében.
A projektek és a csapat
Idén nyáron lehetőségem volt két különböző nemzetközi önkéntes táborban részt venni.
2025. augusztus 3. és 17. között a „Assist the Elderly” programban vettem részt Prágában (Csehország), amelyet az INEX szervezett, a küldő szervezetem, a magyarországi Egyesek támogatásával. Később, 2025. augusztus 25. és szeptember 1. között csatlakoztam a pécsi „Kids Summer Camp” táborhoz, ahol a helyi Élmény Tár Tanodával dolgoztam együtt.
Mindkét élmény egy pezsgő, nemzetközi csapatba vezetett. Prágában nyolc önkéntes dolgozott együtt Spanyolországból, Ukrajnából, Grúziából, Franciaországból, Csehországból és én Indonéziából. Együtt támogattuk az idős lakókat könnyű mozgásos gyakorlatok, játékok és közösségi programok szervezésével. Emellett kertészkedtünk, takarítottunk, sőt egy kerti házat is kifestettünk.
Pécsen hét másik önkéntessel dolgoztam együtt Törökországból, Spanyolországból, Mexikóból és Olaszországból. A fókusz a hátrányos helyzetű gyermekeken volt – hogy felejthetetlen nyári élményt biztosítsunk számukra az utolsó vakációs héten. Játszottunk, kifestettük a focipályájukat, együtt nevettünk, és felfedeztük, hogy amikor a nyelv nem egyezik, a Google Fordító és egy kis bolondozás a legjobb kommunikációs eszköz.
Ezek a projektek az Egyesek koordinációjának és a helyi szervezetek szívből jövő támogatásának köszönhetően valósulhattak meg. Nemcsak kényelmes szállást és finom, hagyományos ételeket biztosítottak számunkra, hanem érzelmi támogatást is adtak, amikor nehézségek merültek fel.
Kihívások az út során
Mint minden igazán értékes élmény, az önkéntesség is járt kihívásokkal. A nyelvi akadályok voltak a legszembetűnőbbek, különösen az idős emberekkel Prágában és a gyerekekkel Pécsen való kommunikáció során. Ennek áthidalására megtanultam néhány alapvető cseh és magyar kifejezést, valamint testbeszédet használtam – ami meglepően univerzális! Emellett szórakoztató élménnyé vált, ahogy egymásnak tanítottunk egyszerű szavakat a saját nyelvünkön.
A forró nyári időjárás is kihívást jelentett, ami a fizikai munkát megterhelőbbé tette. Ezt úgy kezeltem, hogy figyeltem a saját határaimra, elegendő folyadékot ittam, és szükség esetén pihentem. Az is türelmet igényelt, hogy egy teljesen új önkéntescsapathoz alkalmazkodjak. Emlékeztettem magam arra, hogy mindannyian „egy csónakban evezünk” – új környezetben, lelkesedéssel telve. Ezzel a szemlélettel könnyebb volt megnyílni, kapcsolódni és végül barátságokat kötni.
Emlékezetes pillanatok
Prágából a legszebb emlékeim közé tartoznak az idős lakók mosolyai, amikor együtt játszottunk vagy tornáztunk. Az örömük emlékeztetett arra, hogy apró erőfeszítések is boldog pillanatokat teremthetnek. Nagyra értékeltem a közös estéket is az önkéntes társaimmal – akár csapatépítő programokon, akár munka utáni prágai séták során.
Pécsen a legkülönlegesebb pillanataim a gyerekekkel való kapcsolódáshoz kötődnek. Eleinte visszahúzódóak voltak, de a hét végére egyre nyitottabbá váltak. Még korlátozott nyelvtudással is találtunk módot a kommunikációra – néha a Google Fordítóval, néha egyszerűen nevetéssel. Látni, ahogy önbizalmuk és örömük növekszik a közös programok során, rendkívül felemelő volt.
Személyes fejlődés
Ezek az önkéntes táborok mind személyesen, mind szakmailag segítettek fejlődni. Megtanultam gyorsan alkalmazkodni multikulturális környezetben, erősödtek a csapatmunkára és problémamegoldásra vonatkozó készségeim, és gyakorlati tapasztalatot szereztem gyermekek és idősek számára szervezett programok lebonyolításában. A legfontosabb pedig az volt, hogy újra megtapasztaltam a szolidaritás erejét – azt, hogy különböző országokból és háttérből érkező emberek képesek összefogni egy közös cél érdekében.
Emellett lehetőségem volt megismerni a helyi kultúrát is. A cseh gombócoktól a házi magyar ételekig az étel is egy csodálatos kapcsolódási ponttá vált.
Tanulságok és bátorítás másoknak
Ezekből a projektekből nemcsak új készségeket, hanem életre szóló barátságokat és a közösségi munka iránti mélyebb megbecsülést is hazavittem. Az önkéntesség megtanított a kitartásra, a türelemre és a nyitottság fontosságára.
Ha valaki önkéntességen gondolkodik, az egyszerű tanácsom: legyél nyitott, legyél kíváncsi, és ne félj a kihívásoktól. Tanulj meg néhány alapvető szót a helyi nyelven – sokat számít. És ami a legfontosabb: emlékezz rá, hogy a jelenléted számít, még az apró tettekben is.
Teljes szívből ajánlom ezt az élményt másoknak is. Nemcsak a segítségről szól – hanem a fejlődésről, a kapcsolódásról és felejthetetlen emlékek megteremtéséről.
