A nevem Achref Barhoumi, 24 éves vagyok, eredetileg Tunéziából származom, jelenleg pedig Sopronban, Magyarországon élek, ahol közgazdaságtan mesterszakon tanulok. Az önkéntesség mindig is része volt az életemnek — korábban hosszú ideig a Tunéziai Nemzeti Gyermek Szervezet pénztárosa voltam. Ehhez a nemzetközi munkatáborhoz azért csatlakoztam, mert szerettem volna összekapcsolni a közösségi munkába vetett szenvedélyemet azzal a lehetőséggel, hogy különböző kultúrákból érkező emberekkel találkozzak és új készségeket sajátítsak el az iskolai kereteken kívül.
A csapat és a projekt
A nemzetközi önkéntes csapatunk tele volt energiával és sokszínűséggel, különböző országokból és háttérrel érkeztünk, de közös célunk volt: a gyermekek fejlődésének és oktatásának támogatása. A projektet egy helyi intézmény szervezte, önkéntes hálózatok támogatásával.
A tábor célja az volt, hogy értelmes programokat hozzunk létre és valósítsunk meg olyan gyermekek számára, akik kihívásokkal teli körülmények között élnek. Sokuk még soha nem járt iskolába, vagy csak online oktatásban részesült, ami nehézzé tette a hagyományos iskolai élethez való alkalmazkodást. Támogattuk őket iskola utáni foglalkozásokkal, napközis tevékenységekkel, nyelvi kurzusokkal, valamint kreatív klubokkal, mint például képzőművészet, kézműves foglalkozások, hip-hop tánc és sport.
Az oktatás és programok vezetése mellett az intézmény mindennapi feladataiban is segítettünk: ebéd készítése, takarítás, az új könyvtár rendben tartása, hogy a gyermekek számára barátságos és befogadó tér legyen.
Kihívások
A legnagyobb kihívás a gyermekekkel való munka volt, akiknek figyelmi és alkalmazkodási nehézségeik voltak a háttérük miatt. Ez türelem, empátia és kreativitás alkalmazását igényelte a motiváció fenntartásához. Időnként a nyelvi akadályok is nehézséget okoztak, különösen a programok magyarázatakor. Ezt egyszerű szavakkal, testbeszéddel és vizuális bemutatókkal hidaltuk át. Az önkéntesek közötti csapatmunka szintén erős megoldásnak bizonyult — támogattuk egymást, megosztottuk az ötleteinket, és tanultunk egymás módszereiből.
Élmények
A legmeghatóbb pillanatok azok voltak, amikor láttuk, hogy a gyermekek önbizalmat nyernek. Például a hip-hop táncklub során még a legvisszahúzódóbb gyerekek is lassan bekapcsolódtak, és a végére örömmel léptek fel. Hasonlóképpen, a kézműves foglalkozások lehetőséget adtak a gyerekeknek, hogy szabadon kifejezzék magukat, amit sokan korábban még nem tapasztaltak.
Ez a projekt segített személyesen és szakmailag is fejlődni. Fejlesztettem oktatási, kommunikációs és vezetői készségeimet, miközben rugalmasabbá és ellenállóbbá váltam.
Tanulságok
Ebből a projektből megtanultam, hogy a kis tettek is nagy változást hozhatnak. Egy gyermek házi feladatának segítése vagy egy focimeccs szervezése is építheti az önbizalmukat és bátoríthatja őket az iskolai kitartásra.
Rájöttem arra is, hogy az önkéntesség nem csak az adásról szól — a visszajelzés és a tanulás is része a folyamatnak. Hazatértem új készségekkel, barátságokkal és a globális szolidaritás, valamint az inkluzív oktatás mélyebb megértésével.
Bátorítás másoknak
Mindenkinek szívből ajánlom ezt az önkéntes élményt, aki fontolóra veszi a részvételt. Egyedülálló lehetőség a gyermekek jólétéhez való hozzájárulásra, miközben többet tanulhatsz magadról és a világról.
Első alkalommal önkénteseknek a tanácsom:
Legyél türelmes — a fejlődés időbe telik.
Legyél kreatív — a gyerekek a szórakoztató és élvezetes tevékenységekre reagálnak a legjobban.
Legyél nyitott — minden nap új tanulságokat hoz.
