Önkéntesség Észak-Spanyolországban
Alexandrának hívnak, 2023 augusztusában vettem részt az első nemzetközi önkéntes projektemen Spanyolországban, Oviedo közelében. A program két hétig tartott, és életem egyik legjobb döntése volt, hogy belevágtam.
Korábban még sosem utaztam egyedül ekkora távra, így megnyugtató volt, hogy van lehetőség baráttal együtt jelentkezni. Végül az egyik barátnőm is bekerült a táborba, így együtt kezdtünk bele ebbe a közös kalandba.
Miről szólt a tábor?
A projekt helyszíne egy önfenntartó farm volt a hegyekben, távol a város zajától, gyönyörű, érintetlen természeti környezetben. A cél az volt, hogy a farmot fenntarthatóbbá és élhetőbbé tegyük, miközben megőriztük a természetes működését.
A mindennapok kemény munkával teltek. Régi épületeket újítottunk fel, rendbe tettük a napelemek környékét, kertészkedtünk, festettünk, csiszoltunk. Városi lányként ezekre korábban nem igazán volt szükségem, de pont ettől vált ez az élmény különlegessé. Teljesen másfajta életforma volt, mint amit addig ismertem.
A hegyi levegő, a csend, a közösségi együttműködés és az egyszerű életmód egy teljesen új szemléletet adott a fenntarthatóságról és az emberi kapcsolatokról. Esténként közösen főztünk helyi alapanyagokból, meséltünk egymásnak a kultúránkról, és órákig beszélgettünk a tábortűz mellett a csillagos ég alatt.
Kihívások, amik építettek
Persze nem minden volt könnyű. A hegyi időjárás kiszámíthatatlan volt. Nappal sokszor tűző napsütésben dolgoztunk, éjszaka viszont lehűlt a levegő. A fizikai munka is megizzasztott, jóval megterhelőbb volt, mint amire számítottam.
Az alap infrastruktúra minimális volt: a vízzel és az árammal takarékoskodnunk kellett, és nem volt bolt vagy étterem a közelben. Magunknak főztünk, azt ettük, amit meg tudtunk termelni vagy beszerezni. Az internetkapcsolat is gyenge volt, ami elsőre furcsa érzés volt, de egy idő után inkább felszabadítóvá vált. Végre tényleg jelen tudtam lenni.
Nagy tanulás volt számomra az is, hogy ennyi, különböző háttérrel rendelkező emberrel dolgoztam együtt. Más országokból, más szokásokkal, más gondolkodásmóddal érkeztünk, de pont ezek az eltérések tettek igazán nyitottá. A különbözőségek helyett inkább az összekötő pontokat kerestük.
Minden kihívás közelebb vitt önmagamhoz és azokhoz, akikkel együtt dolgoztam. Ma már úgy látom, hogy ezek a nehézségek nem elvettek az élményből, hanem mélyebbé tették azt.
Mit adott nekem ez az élmény?
Ez a két hét sokkal több volt, mint amit előtte remélni mertem. Nemcsak fizikailag volt kihívás, hanem lelkileg is formált. Megtanultam értékelni az egyszerűséget és azt, hogy mennyire felszabadító lehet egy önfenntartó életforma. Kertészkedtem, felújítottam, főztem, közösségben éltem – olyan dolgokat csináltam, amikhez városi környezetben sosem nyúltam volna hozzá.
Rengeteget tanultam másokról, de még többet saját magamról. Rájöttem, hogy képes vagyok alkalmazkodni, új helyzetekhez hozzászokni, sőt még élvezni is azt, ami eleinte komfortzónán kívül esett.
A közösség is nagyon sokat jelentett. Együtt dolgoztunk, segítettük egymást, nevettünk, megosztottuk az ételt, az élményeket és az energiánkat. Minden esti tábortűznél éreztem, hogy valami fontos dolog részese vagyok. Ha egyszer lesz rá lehetőségem, biztosan visszamegyek. A hely, a hegyek, a farm, az ottani emberek és életérzés örökre a részem marad.
Miért érdemes önkénteskedni?
Az önkéntesség számomra nemcsak utazás volt, hanem valódi belső fejlődés. Lehetőséget adott arra, hogy hasznos legyek, miközben új tapasztalatokat szereztem és jobban megértettem a világ működését.
Ez az élmény megtanított arra, hogy a fenntarthatóság nemcsak elméleti fogalom, hanem egy életforma, amit érdemes kipróbálni. Megtanultam másként gondolkodni az erőforrásokról, a kapcsolataimról és arról, hogy mit jelent igazán együttműködni másokkal.
Ha valaki még csak gondolkodik azon, hogy belevágjon egy hasonló projektbe, csak azt tudom mondani: hajrá. Mert nemcsak másokon segít, hanem önmagát is sokkal jobban megismeri.
