Egy elutasításból új lehetőség – Boglárka útja az önkéntességtől a csoportvezetésig

Bence Vivien
2026. 11. 19.

Néha éppen egy elutasítás vezet el minket a legjobb lehetőségekhez. Koltai Boglárka története is így kezdődött: amikor először szeretett volna önkéntesként gyerekekkel foglalkozni, még nem kapott lehetőséget a tapasztalatszerzésre. Nem sokkal később azonban rátalált az Egyesek Ifjúsági Egyesületre, ahol nemcsak önkéntesként próbálhatta ki magát, hanem idővel csoportvezetővé is vált.

Boglárka ma már két nyár élményeivel, nemzetközi barátságokkal és rengeteg tapasztalattal a háta mögött mesél arról, hogyan formálta őt az önkéntesség, milyen kihívásokkal találkozott csoportvezetőként, és miért ajánlja más fiataloknak is, hogy belevágjanak.

Mesélnél egy kicsit magadról? Mivel foglalkozol jelenleg, és mit érdemes tudni rólad?

Koltai Boglárkának hívnak, és 2025-ben végeztem szociális munka szakon, elkezdtem pszichológiát is tanulni, ahol most harmadéves vagyok. A jövőben gyerekekkel szeretnék foglalkozni, és a motivációm részben abból fakad, hogy magam is gyermeklelkű vagyok, nagyon szeretek játszani és fantáziavilágokban barangolni.

Mi motivált arra, hogy önkéntesként csatlakozz?

Szerettem volna tapasztalatot szerezni a gyerekekkel végzett munkában, és a tanulmányaim miatt erre leginkább a nyári szünetben nyílt lehetőségem. A tapasztalatlanságom és a koromból fakadó bizonytalanságom miatt elutasítottak egy másik szervezetnél, és biztattak, hogy keressek más lehetőségeket a fejlődésre.

Akkor ez nagyon megviselt, de ma már úgy gondolom, hogy ez az elutasítás az egyik legjobb dolog, ami történt velem. Pár nap csüggedtség után eszembe jutott a European Solidarity Corps, amiről még szociális munka szakon hallottam.

Így a becsukódott ajtó helyett a kinyílt ablak felé vettem az irányt, és az Egyesek tárt karokkal fogadott. Ennek köszönhetően ma már sem tapasztalatlannak, sem bizonytalannak nem érzem magam.

Az első nyaramon a kecskeméti Hajnalcsillag Tanodában voltam önkéntes, ahol két héten keresztül egy nemzetközi önkéntes csapattal igyekeztünk színesíteni a roma származású gyerekek mindennapjait.

Azon a nyáron a tolmácsolásban, a külföldi vendégek fogadásában és a kultúráink bemutatásában segítettem. Annyira megszerettem a tanoda gyermekeit és dolgozóit, hogy a következő évben is visszatértem, de Komáromi Tamás jóvoltából már csoportvezetőként.

Mi volt számodra a legmeghatározóbb élmény az önkéntesség során, és miért?

Amikor visszamentem a kecskeméti tanodába, Edit, a tanoda vezetője mondta, hog az idősebb tanodás gyerekek számára példaképként tudtunk szolgálni. Az elmúlt évben megfigyelte, hogy a kamaszok türelmesebbek lettek a kisebbekkel, valamint segítőkészebbé és felelősségteljesebbé váltak és ez nagyban eredhet a mi munkánkból.

Nagyon örültem, mert ez igazi csapatmunka volt a tanoda dolgozói, az önkéntesek és a gyerekek között.

Erre sokat szoktam gondolni, mert ilyenkor igazán kikristályosodik, mennyire értelmes és értékes az önkéntes munka. És annyira jó látni, hogy a sok-sok gyerek, akit megszerettünk, jó úton halad!

Hogyan kerültél először csoportvezetői szerepbe, és mi motivált arra, hogy ezt a felelősséget is vállald?

Tamás tél végén megkeresett, hogy szeretnék-e csoportvezető lenni, mert áprilisban indítanak egy egyhetes tréninget, amely a vezetői kompetenciák fejlesztésére fókuszál.

Mivel a tapasztalatszerzést továbbra is az életszakaszom egyik kulcsfontosságú részének tartottam, természetesen elmentem. Szerettem volna fejlődni a felelősségvállalásban is.

Milyen feladatokkal és kihívásokkal jár egy önkéntes csoport vezetése? Mi az, amit a legjobban szeretsz ebben a szerepben?

Az önkéntesek egy teljesen idegen országba érkeznek, ahol nem beszélik a nyelvet, ismeretlen számukra a pénznem, és Közép-Kelet-Európa kulturális sajátosságai is eltérhetnek attól, amit otthon megszoktak.

A legjobban azt szeretem, hogy segíthetek nekik otthon érezni magukat távol az otthonuktól.

Volt olyan emlékezetes vagy kihívásokkal teli helyzet a csoportvezetés során, amelyből különösen sokat tanultál? Hogyan kezelted?

Volt! Egy hosszan elhúzódó és összetett konfliktus alakult ki az egyik csoportomban, amit bonyolult lenne itt most részletesen kifejteni, de motivációs problémákban és kulturális különbségekben gyökerezett.

Amit csoportvezetőként tenni tudtam, az mindkét fél meghallgatása volt, valamint az, hogy időben felismerjem és megállítsam a kezdődő bántalmazó viselkedést.

Persze a forrongó érzelmek elől nem lehet elbújni, és én is kaptam a fejemre, de végül a probléma megoldódott, és sikerült jó hangulatban zárnunk a tábort. A problémamegoldásban szerencsére segítséget is tudtam kérni az Egyesektől.

Hogyan segíted elő, hogy a különböző hátterű és személyiségű önkéntesek összetartó csapattá váljanak?

Külpolitikai áttöréseket nem lehet elérni, de fontos, hogy a közös vonásainkat hangsúlyozzuk. Az együttműködéshez elengedhetetlen a résztvevők nyitottsága és rugalmassága.

Nagy segítség, hogy gyerekekkel dolgozunk együtt, akik minden külföldit tárt karokkal várnak, és a lelkesedésük sokszor az előítéleteket is elsimítja.

Mit adott neked személyesen az önkéntesség és a csoportvezetés? Milyen készségekben fejlődtél, és mit tanultál önmagadról?

Az önkéntesség kiváló átmenet az egyetem és a munkahely között. A tanulmányaim során megszerzett tudást átültethettem a gyakorlatba, és sokat tanultam a gyerekekről is.

Kinyílt előttem a világ, és új barátokat szerezhettem. Natalie-t például meg is látogattam Grúziában!

Kicsit a filozófiához tudnám hasonlítani az élményt, mert úgy érzem, hogy a gondolkodásom fejlődött a legtöbbet: rugalmasabbá és komplexebbé vált. A nemzetközi önkéntesség igazán megtornáztatta az agyamat.

Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik még csak gondolkodnak az önkéntességen, vagy szeretnék kipróbálni magukat csoportvezetőként?

Ne gondolkodjanak, hanem csinálják! Olyan élményeket nyújt az önkénteskedés és a csoportvezetés, amelyeket máshol nem lehet megélni.

Egy lehetőség, ami sokkal többet adhat, mint gondolnád

Boglárka története jól mutatja, hogy az önkéntesség nemcsak arról szól, hogy másoknak segítünk. Legalább ennyire szól a saját határaink felfedezéséről, az új kapcsolatok kialakításáról és arról, hogy olyan helyzetekben is kipróbáljuk magunkat, amelyek elsőre talán ijesztőnek tűnnek.

Egy kezdeti elutasításból végül két nyárnyi élmény, új barátságok, csoportvezetői tapasztalatok és rengeteg személyes fejlődés született.

Te is szívesen szereznél hasonló élményeket? Akár most ismerkedsz az önkéntességgel, akár már a csoportvezetés is érdekel, az Egyesek Ifjúsági Egyesület programjai lehetőséget adnak arra, hogy új embereket ismerj meg, fejlődj, és közben valami igazán értékeshez járulj hozzá.

Ahogy Boglárka is mondja: „Ne gondolkodjanak, hanem csinálják!”

Maradj képben!

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legújabb lehetőségekről és eseményekről!

Oszd meg másokkal is!