A nevem Botond Horváth, 23 éves vagyok, és Velencén élek. Azért választottam az önkéntességet, mert szerettem volna új embereket megismerni, kilépni a komfortzónámból, és egy kicsit jobban megnyílni a világ felé. Régóta érdekelt, milyen érzés lehet különböző kultúrákból érkező fiatalokkal együtt dolgozni egy közös célért, és most végre lehetőségem nyílt rá.
Egy multikulturális csapat Szicíliában
Nyolcan voltunk a workcampben, öt különböző országból: Lengyelországból, Olaszországból, Spanyolországból, Szerbiából és Ukrajnából érkeztek önkéntesek. A munkánk Palermo közelében zajlott, Isola delle Femmine nevű kis faluban, pontosabban az előtte fekvő, természetvédelmi oltalom alatt álló szigeten. Ez a hely különleges, mert egy régi római őrtorony is található rajta, így egyszerre bír természeti és történelmi értékkel. A tábort az Associazione InformaGiovani szervezte, és a projekt célja a sziget ökoszisztémájának védelme és fejlesztése volt. Ennek részeként őshonos növényeket ültettünk és hulladékot gyűjtöttünk. A munkánk napi három órát vett igénybe; a fennmaradó időben a faluban található kempingben szálltunk meg, és együtt fedeztük fel Szicília szépségeit.
A legnagyobb kihívást számomra a nyelv jelentette. Senki sem beszélt tökéletes angolul, ezért eleinte kicsit aggódtam, hogyan fogunk kommunikálni. Végül ez egyáltalán nem jelentett akadályt—rengeteg humorral, gesztusokkal, és néha különböző nyelvek keverésével minden helyzetet megoldottunk. Sőt, ettől vált még erősebbé a csapat, hiszen együtt „tanultunk meg egy nyelvet beszélni”. A fizikai munka és a hőség is próbára tett minket, de a csoport ereje mindent könnyebbé tett.
Ami a legmélyebb nyomot hagyta bennem, az az emberek és a helyi kultúra volt. Igazi ízelítőt kaptam a szicíliai életből: jártunk Cefalùban, Agrigentóban és Palermóban is. Az egyik legemlékezetesebb élményem a palermói Santa Rosalia Fesztivál volt, ahol több százezer ember ünnepelt együtt. Hihetetlen volt ilyen hatalmas tömegben megtapasztalni a közösség erejét. A közös főzések, az esti beszélgetések és a tengerparti naplementenézések is felejthetetlen pillanatokat adtak.
Tanulságok
Rengeteget tanultam a projektből. Fejlődtek a csapatmunkával és problémamegoldással kapcsolatos készségeim, magabiztosabb lettem az idegen nyelvi kommunikációban, és sokkal jobban tudom beosztani az időmet. A környezetvédelmi munka során azt is megtanultam, hogy a közösen megtett apró lépések is képesek változást hozni. Személyes szinten pedig hatalmasat adott: türelmesebb lettem, nyitottabb, és sokkal könnyebben alkalmazkodom új helyzetekhez. Inspiráló volt látni, mennyit tanulhatunk más kultúráktól, ha nyitott szívvel közelítünk hozzájuk.
Ezt az élményt mindenkinek ajánlom, aki szeretne céllal utazni, új emberekkel találkozni, és egy kicsit jobban megérteni önmagát. A workcamp nemcsak arról szól, hogy segítsünk—rengeteget kapunk is cserébe: barátokat, önbizalmat, élményeket és azt az érzést, hogy valami nagyobbnak vagyunk a részei.
Ha valaki gondolkodik azon, hogy belevágjon, lenne néhány tanácsom: válaszd ki tudatosan a projektet—olyan témát, ami tényleg érdekel. A csomagolásnál gondolj a gyakorlatias dolgokra: kényelmes cipő, sapka, naptej és munkakesztyű aranyat érnek. Nem kell tökéletes angol—bátorság és türelem bőven elég. Fontos a rugalmasság is, mert néha megváltoznak a tervek, és persze a közösséghez való hozzájárulás: minél aktívabban veszel részt, annál többet hozol ki az élményből.
Számomra ez a szicíliai projekt életre szóló élménnyé vált. Hiszem, hogy a közösségi munka nemcsak jobbá teszi a világot, hanem minket is gazdagabbá tesz emberként—és éppen ezért tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki nyitott az új tapasztalatokra és kalandokra.
