Komáromi Tamás 2022 óta tagja az Egyesek csapatának, az önkéntes programok, a nemzetközi együttműködések és a szervezetfejlesztési folyamatok fő mozgatórugója. Munkája rendkívül sokrétű: nemzetközi önkéntes táborokat koordinál, fiatalokat támogat külföldi és hazai önkéntes programokban, mentorokat készít fel, pályázatokat ír, és aktívan részt vesz a szervezet stratégiai fejlődésében is. Korábbi multinacionális és civil szektorból hozott tapasztalatait ma az Egyesek közösségében kamatoztatja, miközben nap mint nap azért dolgozik, hogy minél több fiatal tapasztalhassa meg az önkéntesség valódi erejét. Vele beszélgettünk motivációról, tanulásról, közösségekről és arról, mit adhat az önkéntesség a mai fiataloknak.
Hogyan találtál rá az Egyesekre, és milyen háttérrel érkeztél a szervezethez?
2022 áprilisában csatlakoztam az Egyesekhez, egy elég mozgalmas időszakban. Akkoriban sok változás zajlott a csapaton belül: átalakult a munkamegosztás, új szerepek formálódtak, és a COVID utáni újraépítkezés is rengeteg kihívást hozott magával. Körülbelül hatan dolgoztunk a csapatban, és ráadásul az egyik legtapasztaltabb kolléga épp fél éves sabbaticalra ment. Így gyakorlatilag lendületből vettem át az önkéntes küldés koordinációját, és hamar sokféle feladat talált meg.Mielőtt ide kerültem, tizenhat éven át dolgoztam trénerként és szervezetfejlesztőként multinacionális vállalatoknál. Folyamatfejlesztéssel, rendszerszintű működéssel, képzésekkel foglalkoztam, így erős szakmai háttérrel érkeztem. Az Egyesek előtt egy civil szervezetnél dolgoztam, ahol balkáni országok közötti tudásmegosztást támogattunk gyermekvédelmi témákban.
Ezzel párhuzamosan már évek óta önkénteskedtem az InDaHouse Hungary egyik borsodi tanodájában. Ez számomra meghatározó élmény volt: közösségi szempontból is, értékrendileg is. Ott értettem meg igazán, mekkora ereje van annak, amikor az ember az idejét és figyelmét mások támogatására fordítja.
Amikor a korábbi munkahelyemen lezárult egy hároméves projekt, tudtam, hogy már nem nemzetközi, hanem inkább hazai szinten szeretnék dolgozni. Ekkor találkoztam az Egyesek álláshirdetésével. Az Egyesekről addigra már sok pozitív visszajelzést hallottam, de a szervezet tevékenységi területét még nem ismertem mélyen. Fiatalabb koromban kimaradt számomra az Erasmus+ ifjúsági világa és a nemzetközi önkéntesség. Ugyanakkor rögtön éreztem, mekkora érték rejlik ezekben a programokban, és azt szerettem volna, hogy minél több fiatal találkozhasson velük.
Milyen programok tartoznak ma a munkádhoz?
A munkám rendkívül sokszínű, de a fő fókusz a nemzetközi önkéntes táborok szervezése és az önkéntesek támogatása. Az Egyesek jelenleg az egyetlen magyar civil szervezet, amely rendszeresen szervez workcamp-eket, vagyis nemzetközi önkéntes táborokat. Ezek olyan programok, ahol életkortól függetlenül érkeznek önkéntesek a világ különböző pontjairól, hogy bekapcsolódjanak egy helyi közösség vagy civil szervezet életébe, és segítsék annak munkáját. Cserébe szállást és étkezést kapnak a program idejére.Emellett szervezünk ESC (European Solidarity Corps – Európai Szolidaritási Testület) által támogatott csoportos önkéntes programokat is. Ezek tartalmukban és élményükben hasonlóak a workcamp-ekhez, de itt a 18–30 év közötti fiatalok utazási támogatást és zsebpénzt is kapnak. A tanodás tapasztalataim miatt különösen közel állnak hozzám a nyári gyerektáborok. Sok tanodával dolgozunk együtt azért, hogy hátrányos helyzetű gyerekek számára is kinyíljon a világ. Ha ők nem tudnak utazni, legalább egy csapat külföldi fiatal érkezik hozzájuk, akik kultúrát, új nézőpontokat és inspirációt hoznak. A másik oldalon magyar fiatalokat is támogatok abban, hogy külföldön vegyenek részt ilyen programokban. Tavaly 81 fiatalt segítettem rövid távú önkéntes programba kijutni, és 15 fiatalt hosszabb, 6–12 hónapos egyéni önkéntességbe.Emellett részt veszek a szécsényi ifjúsági munkában is: mentorokat keresek, készítek fel, és havonta csoportos mentorálást tartok a hozzánk érkező önkénteseknek. Pályázatokat írok, új forrásokat keresek, részt veszek a szervezet stratégiai fejlesztésében, HR-folyamatokat támogatok, gyakornokokat mentorálok, tréningeket tartok, partnerségeket építek. Nálunk szinte minden nap tartogat valami új feladatot.
Miért áll hozzád ennyire közel a nemzetközi önkéntesség?
Azért, mert egyszerre szolgál egy jó ügyet és ad életformáló tapasztalatot a fiataloknak.Az önkéntesség során a résztvevők sokkal jobban megismerik önmagukat. Gyakorlati tapasztalatokat szereznek, fejlődik az együttműködésük, a kommunikációjuk, a problémamegoldó képességük. De ennél is fontosabb, hogy erősödik bennük a szolidaritás. Egy turista elutazik valahová, megnézi a nevezetességeket, majd hazamegy. Egy önkéntes viszont valóban részt vesz egy közösség életében. Nem kívülállóként figyel, hanem kapcsolódik, dolgozik, együtt gondolkodik másokkal. Ez óriási különbség.
Milyen a szereped az önkéntesek támogatásában?
Leginkább támogatóként tekintek magamra.
Fontos számomra, hogy abban segítsem őket, amiben valóban szükségük van rám. Elmondom a fontos kereteket, megadom a szükséges információkat, de onnantól az ő felelősségük, hogyan alakítják a saját élményüket. Szerintem ez kulcsfontosságú ifjúsági módszertani megközelítés. Nem akarom megoldani helyettük az életet, és nem akarom kontrollálni őket. Ha hibáznak, abból tanulnak. Ha elakadnak, ott vagyok, és segítek,de a döntés az övék. Ez azért fontos, mert ettől válik az élmény valódi tapasztalattá. Ettől épülnek be a tanulságok a fiatalok életébe.
Milyen kihívásokkal találkozol leggyakrabban?
Sajnos sokkal.A magyar kultúra például nem igazán támogatja az önkéntességet. Sok fiatal azt hallja: „Miért mennél külföldre önkénteskedni? Inkább tanulj vagy dolgozz.” Emellett az anyagi nehézségek is komoly akadályt jelentenek.
A fogadó szervezetek oldalán is komoly feladat önkénteseket bevonni. Egy csapat fiatalt nem elég csak odairányítani, fel kell készíteni, koordinálni, támogatni kell őket. És persze Magyarország nem tartozik a legvonzóbb célországok közé a nemzetközi önkéntességben sem. A nyelv, az ország megítélése és a kulturális távolság mind kihívást jelenthetnek.
Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik még gondolkodnak az önkéntességen?
Most vagy fiatal.A barátaid, a családod, a munkád nagy valószínűséggel holnap is itt lesznek. A kaland viszont nem fog örökké várni rád. Az önkéntesség valószínűleg életed egyik legmeghatározóbb élménye lehet. Olyan emberekkel találkozol, akikkel másképp sosem futnál össze, olyan helyzetekbe kerülsz, amelyek próbára tesznek és fejlesztenek, és olyan történeteket gyűjtesz, amelyeket még sok év múlva is emlegetni fogsz.
Tamás története jól mutatja, hogy az önkéntesség jóval több, mint segítségnyújtás. Egy olyan tanulási és kapcsolódási folyamat, amely egyszerre formálja az egyént, a közösséget és a tágabb társadalmat is. Minden egyes fiatal, aki belevág ebbe az élménybe, nemcsak saját magát fejleszti, hanem hozzájárul egy nyitottabb, együttműködőbb világhoz is.
