Sziasztok, Nuzul vagyok, és gyakran én vagyok az egyetlen indonéz résztvevő a workcampjeimen. Az elmúlt három hónapban két nemzetközi workcampen vettem részt különböző európai országokban. Ez az én nyári történetem, hogyan kerültem ide, és miért vágtam bele az egészbe.
2025 februárjában érkeztem Magyarországra alapképzéses hallgatóként, és ez volt az első alkalom, hogy a schengeni térségbe léptem. Azt terveztem, hogy a nyarat munkával és pénzspórolással töltöm. Több állásra is jelentkeztem, de egyik sem felelt meg az elképzeléseimnek így ez egy frusztráló és bizonytalan időszak volt.
Ebben a frusztrációban találtam rá az European Solidarity Corps programra, ahol európai civil szervezetek kínálnak önkéntes lehetőségeket fiataloknak. Jelentkeztem egy romániai vidéki projektre és ez lett az első nemzetközi önkéntes tapasztalatom. Ez a projekt teljesen megnyitotta a szememet az önkénteskedés világára, és elindított a workcampek felé vezető úton.
Ezután megtudtam, hogy Magyarországnak van egy helyi küldőszervezete, az Egyesek, amely segít fiataloknak nemzetközi workcampekre kijutni. Itt kezdődött igazán az izgalom.
Elkezdtem böngészni az oldalukat, és több projektre is jelentkeztem. Az egyik Clermont-Ferrand-ban (Franciaország) volt, és mindössze két nappal a kezdés előtt adtam le a jelentkezésem. Emiatt az Egyesek outbound csapata azonnal felvette velem a kapcsolatot, hogy biztosan tudok-e menni. A szoros határidő ellenére elszánt voltam. Intenzív emailezés és utazástervezés után végül sikerült eljutnom a helyszínre, két napnyi utazás, párizsi repülőút, több helyi átszállás, és egy kissé hátborzongató buszállomás után.
A két hét Clermont-Ferrand-ban tele volt munkával, új barátságokkal, nevetéssel és egy kis izomlázzal, de minden perc megérte. Városnéző túrával kezdtünk, felfedeztük Clermont-Ferrand félklasszikus hangulatú szépségét, amelynek szívében egy gyönyörű katedrális áll. Túráztunk a nemzeti parkban, vadállatokat láttunk, friss forrásvízből ittunk, és lenyűgöző völgyeket csodáltunk meg. Megmásztuk a híres Puy de Dôme hegyet is, és még a Tour de France egyik szakaszát is élőben láttuk, közvetlenül a táborhely mellett!
Bár a szabadidős élmények fantasztikusak voltak, de a fő célunk világos volt: újjáéleszteni egy elhagyatott kertet egy helyi lakónegyedben, és játszóhellyé alakítani az óvodások számára. Eltávolítottuk az invazív növényeket, kerítést építettünk a tó köré, magaságyásokat készítettünk. Az utolsó napon a környékbeliek is ellátogattak, hogy megnézzék a változást. Szívmelengető volt látni a gyerekeket játszani, és hallani a közösség háláját. Nemzetközi ételeket is készítettünk, tehát gyönyörű kulturális élmény volt.
A franciaországi élmény után folytattam az utam egy másik workcampbe, ezúttal Hollandiába. A workcamp neve Meinweg volt, a nemzeti parkról elnevezve, ahol a munka nagy része zajlott. Franciaország után ironikusnak tűnt, hogy most magában a nemzeti parkban kell dolgoznom.
A projekt célja az volt, hogy mentálisan és fizikailag is kapcsolatba kerüljünk a természettel. A park bizonyos részei meghatározott növényfajok számára voltak kijelölve az ökológiai egyensúly fenntartásáért. A feladatunk az invazív növények eltávolítása volt,nagy metszőollókkal vagy egy különleges módon: juhok legeltetésének segítésével. Olyan nap is volt, amikor közvetlenül egy pásztorral dolgoztunk, tanulva, hogyan kell a nyájat irányítani.
Számomra ez volt az első alkalom, hogy láttam: ember, állat és növény hogyan tud együttműködni egy fenntartható környezetért. Mélyen elgondolkodtatott. Igaz, hogy az ember sokszor kihasználja a természetet a túléléséhez, de ugyanúgy képesek vagyunk vezetni az ökoszisztémákat az együttélés és az egyensúly felé. Ez erős felismerés volt.
Az élmény különlegességét növelte, hogy két nemzeti médiában is szerepeltem, egy újságcikkben Clermont-Ferrand-ban és egy tévériportban a hollandiai Limburg megyében. Nagyon büszke és megható pillanat volt.
Ezekből a tapasztalatokból nem csak gyakorlati készségeket szereztem. Saját szememmel láttam, hogyan jönnek össze különböző kultúrák fiataljai egy közös célért, adni, tanulni, fejlődni. Nem mindig könnyű, de mindig érdemes. És bárhova megyek, ugyanazt a jellemet viszem magammal: nem csak önkénteskedni, hanem kapcsolódni, a természethez, az emberekhez és valamihez ami nagyonn saját magamnál.
